Hamarosan Szociális Bolt nyílik Ráckeresztúron!

2010 második félévében, Ráckeresztúr központjában nyitja meg kapuit a mindíg olcsó és friss, kizárólag MAGYAR termékeket forgalmazó Szociális Bolt.

1.  Bevezetés, kiinduló elvek

Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kedvezõ földrajzi, természeti és agroökológiai adottságokkal rendelkezik. A hazai élelmiszerszükségletet jó minõségű, egészséges és elérhetõ árfekvésű termékekkel képes kielégíteni, ugyanakkor a vidék népességeltartó képességét, a vidéken élõk alternatív jövedelemszerzési lehetõségeit javító és versenyképes agrárgazdaság lehetõségét kínálja. Tartós termelési többletek elõállítására képes, exportorientált, nettó exportõri pozícióban lévõ, Európa valamennyi országában bevezetett agrárkülpiacokkal rendelkezõ, évtizedek óta jelentõs, 1,5-1,6 milliárd dolláros kereskedelmi mérlegtöbblettel, 4,3-4,5 milliárd USD közötti agrárexporttal rendelkezõ nemzetgazdasági ág. Pozitív mérlege egyedülálló az anyagi ágak között, az elért exporttöbblet nagyságrendje pedig az ország energiaimportjával egyenértékű. Kiváló természeti adottságaink és a termelési tapasztalatokkal rendelkezõ, színvonalas szakirányú képzettséggel rendelkezõ gazdálkodóink, a mezõgazdasági terület magas részaránya, Európában egyedül álló agrárpotenciál lehetõségét rejti magában. Gazdag mikro-klimatikus és talajadottságaink széles termékkínálat elõállítására teszik alkalmassá a magyar mezõgazdaságot. Termelési adottságaink nyugati társainkkal azonos támogatottsági viszonyok esetén versenyelõnyt jelentenek, de az örökölt szerkezeti aránytalanságok komoly belpiaci problémák állandósulásával járnak.

A mezõgazdaságból élõ családok puszta száma, a hazai élelmezés- és élelmiszerbiztonság megteremtésében, a táplálkozási és környezeti feltételekkel összefüggõ népegészségügyi helyzet javításában betöltött stratégiai, nemzetbiztonsági szerepe valamint az általa megművelt és fenntartott területnek az ország összterületéhez viszonyított aránya önmagában jelzi, hogy az agrárium jelentõsége a GDP-hez való közvetlen hozzájárulásánál vagy a foglalkoztatási statisztikákban jelzetteknél lényegesen nagyobb – mondhatnánk azt is, hogy meghatározó – a vidék gazdasági, társadalmi és környezeti stabilitásának fenntartásában, annak fejlesztésében. A 706 ezer részben vagy egészben a mezõgazdaságból élõegyéni gazda és 7 800 társas vállalkozás – amelyek közül 208 ezer regisztrált, élethivatásszerűen mezõgazdasági tevékenységbõl élõ család illetve társaság (2005. december) – kezében lévõ mezõgazdaság Magyarországon az összterület 65,5 %-ával közvetlenül érintkezve a kultúrtáj fõ használója és fenntartója. A vidék, de végsõ soron az egész magyar társadalom, mint fogyasztó, és mint a mezõgazdaság környezeti és társadalmi szolgáltatásainak igénybe vevõje alapvetõen rá van utalva a mezõgazdasággal való együttműködésre, vagyis a magyar társadalom hosszú távú érdekeinek érvényesítése a parasztsággal kötött stratégiai szövetség megerõsítése nélkül nehezen képzelhetõ el.

A mezõgazdálkodás – e szövetséget megalapozó – tartalmi átalakulása azon a felismerésen alapul, hogy az mindig is több volt, mint egyszerű árutermelõ ágazat. A XXI. század Európájában pedig végképp nem elég csak mennyiségi és biztonsági követelményeket támasztani az élelmiszerrel szemben. Az élelmiszer szolgálja a betegség megelõzést és végsõ soron a hosszan tartó, minél kevesebb szenvedéssel járó életet. Az élelmiszerek és nyersanyagok elõállításán túl azonban egyéb feladatokat is ellát és mindig is ellátott a mezõgazdaság. Tájat, élõvilágot, talajt, vizet, környezetet is “termelt”, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérõ után ismét rá kellett jönnünk: a mezõgazdaságnak a minõségi termelési feladatok mellett – regionálisan eltérõ mértékben ugyan, de – környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan – az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezõgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg.

Az, hogy a mezõgazdaságnak a termelõ, vagy a szolgáltató jellege, funkciója válik e hangsúlyozottá, attól függ, hogy milyen – nagy agrárpotenciálú és környezeti szempontból kevéssé érzékeny, vagy pedig kis termelési potenciálú és érzékeny, sérülékeny, ráadásul általában foglalkoztatási, szociális gondokkal küzdõ, ám természeti értékekben gazdag – területeken, tájon vagyunk. Minél érzékenyebb, sérülékenyebb területen gazdálkodunk, annál fontosabbá válnak a mezõgazdaság környezeti és társadalmi (ökoszociális) szolgáltatásai. Nincs ez másként az Európai Unió többi tagállamában sem, éppen ezért a Közösség 2007-2013. közötti új agrárpolitikája ezen járulékos társadalmi hasznok elõállítását ösztönzõ preferencia-rendszer mentén formálódik. A termelõt pedig, aki ezeket a többletterheket felvállalja, kompenzáció illeti meg.

A 2007- 2013. közötti tervezési idõszakban az EU Közös Agrárpolitikájában kiemelt fontosságúvá válik a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák egységes kezelésének követelménye, az agrárgazdaság multifunkcionális szerepének erõsítése. Az agrárgazdaságnak a vidék- és tájfenntartásban, a környezetvédelemben, a kulturális és természeti örökség megõrzésében játszott szerepe is egyenrangú fontosságú céljává válik. A fejlesztési stratégiák kialakításánál tehát számolnunk kell azzal, hogy az ágazatnak a termelési funkción túl a természet védelmében, a vidék népességmegtartó szerepének erõsítésében és a vidéki értékek megõrzésében is fontos, másra át nem hárítható feladata lesz. Mivel az iparszerű – a termelés hatékonyságának és piaci versenyképességének növelésére koncentráló – mezõgazdálkodás környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt hatásai kedvezõtlenek, ökoszociális teljesítményei igen gyengék, ezért ezen új stratégia megvalósításához ettõl eltérõ gazdálkodási rendszereket kell alkalmaznunk. Nem elég tehát az eddigi agrárstratégia, rendszer technológiáit tökéletesíteni, hanem új agrár-vidékfejlesztési stratégiára és ehhez illeszkedõ, ennek gyakorlati megvalósítási kereteket adó megoldásokra, rendszerekre van szükség.

Ezek a felismerések vezettek el – sűrűn lakott vidéki térségekkel és még mindig nagy természeti értékeket hordozó természeti és kultúrtájakkal jellemezhetõ – kontinensünkön a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, az e modellt megtestesítõ környezet- és tájgazdálkodás elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez. Magyarország természeti adottságai és gazdálkodási tradíciói valamint gazdatársadalmának kitartása, szorgalma és a változások iránti évezredes fogékonysága, megújulóképessége megfelelõ agrár- és vidékfejlesztési stratégia és program esetén kiváló feltételeket teremthet ezen európai fejlõdési folyamat lehetõségeinek a magyar társadalom érdekében történõ kihasználásához.

Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg nálunk a két vidékfejlesztési elõcsatlakozási program: a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és a SAPARD  program. Részben ezekre építve készült el a 2004-2006-os idõszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programja (AVOP) is. A 2007-2013-as EU tervidõszakra a két tervet egyesítõ, egységes „Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Terv II.” dokumentumot kell 2006 õszéig elkészítenünk (amelyet a kormány „Új Magyarország Vidékfejlesztési Program” címen 2006 novemberében azóta benyújtott az EU Bizottsághoz – a szerk. megjegyzése), és arról az EU Bizottsággal meg kell állapodnunk. Mindez jelzi, hogy az agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés nálunk is az integrált agrár- és vidékfejlesztési politika ökoszociális pillérévé és az EU források megszerzésének fontos tényezõjévé válhat, a mezõgazdaság minõségi stratégiaváltása Magyarországon is elindulhat.

Piacaink 2004-ben, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkal kitágultak, az EU 450 millióra becsülhetõ fogyasztói piacának, vámhatárok nélküli részévé vált. A most folyó WTO tárgyalások várható végkimenetele is az egyre nagyobb piaci nyitottság, a piacvédelem hagyományos eszközeinek gyors leépülése irányába mutat, ami a termékek közötti verseny egyértelmű élezõdését hozza magával. A várható változások azonban nem jelenthetik a teljes védtelenséget az egészségre ártalmas, élelmiszer higiéniai szempontból veszélyes, minõségileg és funkcionálisan kifogásolható termékekkel szemben. Az ellenõrzési rendszer hatékonyságának fokozásával, a piacfelügyeleti munka erõsítésével, az állat- és növény egészségügyi hatósági munka színvonalának javításával elejét lehet és kell is venni az inkorrekt piaci verseny kibontakozásának, a magyar agrárgazdaság zsugorodását eredményezõ piaci folyamatok kiszélesedésének. Ehhez azonban a hazai terméket preferáló vásárlóra és versenyképes, biztonságos, (egészséges) az egészséget megtartó hazai termékválasztékra is szükség van. A hamisított, a fogyasztót megtévesztõ, silány minõségű termékek piacról való kiszűrése pedig a hatóság dolga, de mindannyiunk érdeke.

A piaci sikerek elérésének záloga, hogy a termelés mennyiségének növelése helyett fokozott hangsúlyt fektessünk ne csak a minõségre és az élelmiszerbiztonságra, hanem piaci értéket (is) képviselõ, beltartalmi követelményekre is. A minõség, az ár, a megbízhatóság, az élelmiszerbiztonság, a környezettudatosság, az állatjólét kérdései prioritást élveznek az ezen értékeket szem elõtt tartó közösségi fogyasztói piacon. Hozzá kell azonban tenni, hogy alig van termékkör, ahol az EU ne lenne önellátó, vagy többletes, kereskedelmi többletek elõállítására alkalmas gazdasági integráció. Eladni – jó áron – éppen ezért az EU-n belül és kívül egyaránt csak jó minõséget lehet.

Alternatívát kell kínálnunk a szerkezeti torzulások kiigazítására, így az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlyának agrárgazdaságunk jövõjét veszélyeztetõ helyzetére és a szemünk elõtt kialakuló piaci anomáliák kezelésére. Ebbõl a szempontból feszültségoldó és szerkezetjavító megoldások lehetõségét rejti magába az energetikai célú növénytermesztés fejlesztése, a biomassza hasznosítás, a biodízel és bioetanol elõállítás térnyerésének ösztönzése, a legelõhasznosítási rendszerek fejlesztése éppúgy, mint a gyengébb minõségű szántóterületek erdõtelepítéssel kombinált, szántóföldi művelés alóli kivonása. A természetes táj, a biodiverzitás megõrzése, az öko/biogazdálkodás – fizetõképes kereslettel lépést tartó – ösztönzése, a fenntartható gazdálkodási modell követelményrendszerének betartása, az EU-n belül piaci pozícióinkat erõsítõ körülmény lehet. A mezõgazdálkodásra épülõ szolgáltatások térnyerésének elõsegítésével, vidéki gasztronómiai értékeinket felmutató programjainkkal a vidék foglalkoztatási erejét, alternatív jövedelemszerzési lehetõségeit tágíthatjuk, a mezõgazdasághoz kötõdõ, foglalkoztatás-bõvítéssel járó fejlesztéseket ösztönözhetünk.

Esélyt kell adni a kis- és közepes méretű gazdaságoknak arra, hogy növeljék termõterületüket. Nemzeti és uniós források felhasználásával is elõ kell segíteni a gazdák közös beszerzésre, tárolásra, feldolgozásra, értékesítésre és finanszírozásra irányuló szövetkezését. Elodázhatatlan a szaktanácsadói rendszer korszerűsítése és az agrár intézményrendszer szolgáltató funkciót elõtérbe helyezõ átszerkesztése.

2.  A jövõkép alapvonásai

A vidéki térség – mint láttuk – nem csupán termelési, hanem egyúttal társadalmi és biológiai/természeti élettér is, amely termelési, szociális, kulturális és környezeti funkcióit azonban csak akkor tudja ellátni, ha fejlesztése során e feladatait egyaránt és egyenrangúan figyelembe vesszük. A Vidéki Térségek Európai Kartájának megfogalmazása szerint „a mezõgazdaság – a hozzá kapcsolódó, illetve rá épülõ tevékenységekkel együtt – a vidék gerince”, ezért a mezõgazdaság minõségi fejlesztése kiinduló feltétel, amelyre alapulhat, amelyhez kapcsolódhat és amelyet kiegészíthet a vidéki életminõség általános javítását célzó intézkedéssorozat éppen úgy, mint a gazdasági diverzifikáció vagy a helyi értékteremtés és -megõrzés támogatása, a helyi közösségek és kultúra továbbvitelének és megerõsítésének elõsegítése.

Ahhoz, hogy az agrártermelés, a környezet- és természetvédelem valamint a vidék társadalmának igényeit egyesítõ többfunkciós mezõgazdasági modell, a környezet- és tájgazdálkodás megvalósításához szükséges teendõket valamint a végrehajtáshoz szükséges forrásokat és a lehetséges partnereket számba tudjuk venni, mindenek elõtt az agráriummal és a vidékkel kapcsolatos jövõképünket kell megfogalmazni. Ennek alapvonásai és fõ értékei az alábbiak.

1.      A mezõgazdaság nem általában, hanem annak csak bizonyos formái és rendszerei képezhetik a vidékfejlesztés alapját, a vidék gazdaságának gerincét. A magyar agrárium és vidék számára csak olyan mezõgazdálkodás hozhat sikert, amely úgy állít elõ értékes, szermaradványmentes, egészséges, biztonságos és jobb minõségű életet biztosító élelmiszereket, hogy közben megõrzi a talajokat, az ivóvízbázisainkat, felszíni vizeinket, az élõvilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját. Olyan mezõgazdaságra van szükség, amely közvetlenül vagy a ráépülõ tevékenységek révén munkát, megélhetést biztosít a vidéki népesség lehetõ legnagyobb hányada számára. Az ilyen többfunkciós mezõgazdaság, az európai agrármodellnek megfelelõ környezet- és tájgazdálkodás rendszereinek széles körű elterjesztésével egyúttal olyan kedvezõ országkép alakítható ki Magyarországról a fizetõképes élelmiszerpiacokon, melynek mottója a „Tiszta, élõ környezetbõl egészséges, biztonságos és különleges minõségű élelmiszert!” lehet.

2.      E feladatok együttes teljesítésére csak a kis- (10-50 ha) és középbirtokok (50-500 ha) meghatározó arányára épülõ családi gazdasági modell lehet alkalmas. Ez biztosítja ugyanis egyidejűleg a tulajdonosi szemléletbõl fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követõ generációk közti felelõs viszonyt, valamint azokat a foglalkoztatási, minõségi termelési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempontjából egyaránt létfontosságúak.

3.      Ahhoz azonban, hogy e kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkezõ gazdaságszerkezet a kizárólag tõkemegtérülési, hatékonysági szempontokat mérlegelõ, a környezeti és társadalmi hatások iránt érzéketlen nagy latifundiumokkal, tõkés megabirtokokkal és multinacionális tõkebefektetõ társaságokkal a piaci versenyben jobb eséllyel induljon, ezen önálló gazdasági egységeknek célszerű önkéntes társulásokat, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési csoportosulásokat, szövetkezéseket (nem kolhozokat, de nem is nagy integrátorokra fűzõdõ, azoknak egyoldalúan kiszolgáltatott fürtöket!!) létrehozniuk. Ezen önkéntes gazdaösszefogást állami és Közösségi eszközökkel kell támogatni.

4.      A szuverén, erõs, a jövõben bízó, létében nem fenyegetett, tényleges döntési helyzetben lévõ és döntéseiért maga is felelõsséget vállaló gazdatársadalom kialakulásához a vidék és a város közti szolidaritáson, az egymásrautaltság felismerésén a népegészségügy, a környezet- és természetvédelem valamint a minõségi agrárgazdaság, élelmiszertermelés összekapcsolásán nyugvó új társadalmi szerzõdésre van szükség. Ez azon a közmegegyezésen alapulhat, hogy közpénzeket csak a köz számára hasznos teljesítményekért szabad és kell kifizetni. Miután tehát a társadalomnak nemcsak a gazdálkodók élelmiszer- és élelmezésbiztonságot nyújtó termékeire, hanem azokra a szolgáltatásaikra is szüksége van, amelyekkel elõmozdítható a vidék társadalmának fenntartása valamint a környezet védelme, a helyi természeti és táji értékek megóvása és mindezekkel a népegészségügyi helyzet javítása, ezért mély megbecsülés és ezen elismert teljesítményeiért, társadalmi szolgáltatásaiért rendszeres kifizetés illeti meg a gazdatársadalmat. Erre épülhet a megvalósítást szolgáló – az ökoszociális piacgazdasági modellnek megfelelõ – állami támogatás- és elvonás­politika, makrogazdasági környezet és eszközrendszer valamint annak a tudatos vásárlói magatartásnak a kialakulása, amely a minõségi magyar élelmiszerek fogyasztását helyezi elõtérbe.

5.      A leírt agrármodellre támaszkodva, abból kiindulva valósítható meg a vidékpolitika fõ célja, a vidéki térségekben, falvakban és kisvárosokban a hagyományokra épülõ polgári életvitel meghonosítása. Ehhez az agráriumot meghaladó területeken is gazdasági biztonságot kell teremteni, több lábon álló, diverz vidéki gazdaságot kell kialakítani, a tájat vonzó állapotban kell megõrizni, és az infrastruktúrát a kor színvonalára kell fejleszteni, amely azután elõsegíti a kulturális igényesség növekedését is. Mindehhez az erõs helyi közösségek kialakulását, a humán infrastruktúra fejlesztését szolgáló oktatásra, képzésre, tájékoztatásra valamint az e tevékenységek központjait jelentõ iskola és önkormányzat megerõsítésére van szükség. Így válhat a falu és a kisváros a nagyvárosokkal azonos mértékben becsült lakóhellyé és turisztikai célponttá.

6.      A gazdasági diverzifikáció, a sokszínű, több lábon álló vidéki gazdaság kialakítása a vidékfejlesztés egyik legfontosabb tartópillére, melynek ki kell terjednie a nem mezõgazdasági – de alapvetõen a termõföldhöz, a mezõgazdasághoz kapcsolódó, azt kiszolgáló vagy annak termékeit feldolgozó – tevékenységek fejlesztésére, az ezekre irányuló mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására, a turizmussal kapcsolatos valamint a természeti örökség megõrzésére és kezelésére irányuló tevékenységek elõsegítésére éppen úgy, mint a termelõi-fogyasztói közösségek fejlesztésére, a helyi és regionális termékek és piacok támogatására, a régiók és kistérségek gazdasági autonómiájának növelésére.

7.      A vidéki életminõség javításának fontos eleme az ellátás, az alapvetõ szolgáltatások (iskola, posta, egészségügyi ellátás, helyi közlekedés, stb.) megteremtése, fenntartása és fejlesztése, amelyek a vidéki gazdaság és társadalom számára nélkülözhetetlenek, egyúttal a helyi társadalom, a falusi közösségek identitását adják. Ezek a közösség számára fontos szolgáltatások érdemesek arra, hogy közpénzen megvásároljuk azokat, és fenntartásukat így a piacon is versenyképessé tegyük. Azokat nem felszámolni, hanem a versenyszférában tevékenykedõ szolgáltatók számára közpénzbõl származó kiegészítéssel, támogatással jövedelmezõvé kell tenni. Az életminõség javításának fontos eszközei a falumegújítás és -fejlesztés valamint a természeti és kulturális örökség védelme, a kulturális és közösségi, természeti és épített környezet értékeinek megõrzése és gyarapítása, e tevékenységek felkarolása.

8.      Mindezek forrásait az EU megerõsített agrár-vidékfejlesztési alapja (EMVA) és az ezen alapban lévõ források felhasználását szabályozó, a 2007-2013-as idõszakra vonatkozó agrár-vidékfejlesztési EU tanácsi rendelete – ilyen irányú nemzeti stratégiaváltás és határozott kormányzati szándék esetén – részben biztosíthatja, amely azok 75-80 %-os mértékű európai társfinanszírozását irányozza elõ.

Az EU támogatási rendszerei a 2007-2013 évek közötti tervezési-fejlesztési idõszakra alaposan megváltoznak. A mezõgazdasági és vidékfejlesztési támogatások egymáshoz viszonyított belsõ arányai a vidékfejlesztés javára módosulnak. Várhatóan bõvülnek a vidékfejlesztésre fordítható támogatások, és a korábbi kétcsatornás rendszer helyébe az egységes szabályok szerint működõ EMVA (Európai Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) lép. Az EMVA négy tervezési tengelye mentén kijelölt prioritásokat, az új Kormányprogram is iránytűnek tekinti. Annak érdekében azonban, hogy az EU stratégiai tervezési iránymutatásai érvényesüljenek és ne csak egy szűk, tõkeerõs, kedvezményben részesített körnél koncentrálódjanak a támogatások, hanem a vidéki népesség szélesebb köre is igénybe vehesse azokat, rögzítendõk az egyes tengelyeken belüli intézkedésekhez tartozó maximális arányok. A prioritások kijelölése során, a támogatási csoportok (tervezési tengelyek) egymáshoz viszonyított minimális súlyainak meghatározásánál és az ezekhez kapcsolódó nemzeti források tervezési szempontjainak kialakításánál fontos felismerés, hogy a jelenlegi szántóföld- illetve gabona-centrikus agrárstruktúra valamint a tõkés nagybirtokrendszer nem képes a vidéki népességnek bõvülõ munkalehetõséget, jövedelemszerzési többletlehetõséget teremteni.

A szerkezetváltás, az agrárstruktúra átalakítása ugyanakkor nem csak a mezõgazdasági tevékenységbõl élõk számára nyújt alternatív foglalkozatási, vagy kiegészítõ jövedelemszerzési lehetõséget, hanem szélesebb vidéki néprétegek számára is. A termõföld akár nem élelmiszercélú hasznosítása, vagy a mezõgazdaság diverzifikációjából származó jövedelemszerzési lehetõségek bõvülése illetve a foglalkoztatás bõvítésével járó pozitívumok a vidéki élet minõségének javításához is hozzájárulhatnak.

Az EU agrár-vidékfejlesztési prioritási tengelyeinek tartalommal történõ feltöltésére is szolgál az alábbiakban részletezendõ és több fejezetbe rendezett program. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a 2007. évvel kezdõdõ, új 7 éves uniós tervidõszakban is fenn kell tartani az EU-s források nemzeti költségvetési forrásból történõ kiegészítését. Alapelv, hogy uniós forrás igénybevételének akadályát a nemzeti társfinanszírozási igény forrásfedezete ne gátolja. Emellett a nemzeti támogatások forrásigényét a Magyar Kormánynak kell biztosítania.


3.  A legfontosabb célok és a legsürgetõbb feladatok

E jövõképbõl kiindulva az alapot jelentõ mezõgazdálkodásra, az agráriumra vonatkozóan a következõ legfontosabb célok és az azok elérését szolgáló feladatok határozzák meg a polgári kormányzás kereteit.

3.1.   Általános cél- és feladatrendszer

1.      A termõföld: a magyar gazdák, a gazdálkodó családok kezében legyen!

Haladéktalanul ki kell dolgozni azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek lehetõvé teszik a termõföldnek, a nemzeti vagyon 25 %-ának megszerzését és megõrzését a magyar gazdatársadalom számára. A jogrend és a gazdasági szabályozók tegyék elérhetõvé a föld birtoklását és használatát az állandó jelleggel letelepedett, helyben lakó, szakképzett vagy kellõ szakmai gyakorlatú gazdák számára.

·      Meg kell alkotni a hosszú távra szóló Termõföld törvényt, mint az Európai Unió gyakorlatát figyelembevevõ és alkalmazó, az érintett gazdatársadalom együttműködésével kialakított új keretjogszabályt. Ennek középpontjában, mint kedvezményezett a legelsõ helyen a földet művelõ, helyben lakó tulajdonos gazda kell, hogy álljon. A termõföld vásárlásához és a mezõgazdasági üzem működtetéséhez alkalmazni kell az Európai Unióban jól bevált olyan kikötéseket, mint:

        a kötelezõ helyben lakás,

        a birtokok méretbeli korlátozása,

        az egy üzemeltetõ által működtethetõ birtokok számbeli korlátozása,

        az adott országban megszerzett mezõgazdasági szakmai képesítés és gyakorlat,

        érdekképviseleti tagság valamint érdekképviseleti és helyi önkormányzati támogató nyilatkozat.

·      Az így módosított Termõföld törvény segítse elõ a kis- és középüzemek megszilárdítását és a saját munkán alapuló földhasználatot, egyúttal zárja ki a nem termelõi célú pénzügyi befektetõket, gátolja a külföldi földtulajdoni monopólium kialakítását.

·      Törvényt kell alkotni a mezõgazdasági üzemek kötelezõ érvényű jogállásáról, gazdasági és jogi szabályozóikról.

·      Annak érdekében, hogy a hamarosan liberalizálódó földpiacon a gazdák reális versenytársai lehessenek a tõkeerõs spekulációs földvásárlóknak, a mikro-, kis- és középbirtok kategóriában egyszeri, átfogó gazda hitelkönnyítési, átütemezései programot valamint hosszú (20-30 éves) futamidejű kedvezõ állami kamattámogatásos hitelprogramot kell elindítani, és létre kell hozni az ennek lebonyolítását szolgáló intézményrendszert (a jelenlegi pénzügyi szövetkezetekre alapuló gazdabank-hálózatot).

·      Fel kell gyorsítani és 2007 végéig be kell fejezni a termõföld részaránytulajdon kiadását (1,5 millió ha!, gyorsított kiadásának forrásigénye 8 milliárd Ft), melynek befagyasztása, a természetbeni visszaadás megtagadása vagy késleltetése nem csak alkotmányellenes, hanem meggátolja a tulajdonost a fejlesztésekben és az EU forrásokhoz való hozzájutásban. Felül kell vizsgálni az új szövetkezeti törvény üzletrészek átalakításával kapcsolatos rendelkezéseit, és az üzletrészek jogrendszerben való újbóli visszahelyezése estében folytatni kell  a szövetkezeti üzletrészek felfüggesztett állami felvásárlását. Az általános birtokrendezés tervezését és végrehajtását a szövetkezeti részarány-tulajdonban, továbbá osztatlan közös tulajdonban levõ földek természetbeni kiadásának vagy értékben való megtérítésének lépéssorozata meg kell hogy elõzze.

·      A kvótákkal való kereskedést, vagyis a földtõl elváló termelési jogok adásvételét minél szűkebb keretek közé kell szorítani.

2.      A birtokpolitika: középpontjában a családi gazdaságok és azok társulásai álljanak!

A birtokpolitika irányváltása keretében a kettészakadt birtokstruktúra  átalakulását a kis és közepes családi gazdaságok irányába kell ösztönözni. A környezetet, a természeti rendszereket és a vidék társadalmát romboló, termelés- és jövedelemkoncentráló tõkés nagybirtokok helyett a vidéken több munkalehetõséget teremtõ, a vidéki népesség megtartását szolgáló valamint agrár-környezeti és vidékfejlesztési szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodási rendszereket felvállaló kis- és közepes méretű családi gazdaságokat valamint azok társulásait kell támogatni és védeni. Jelentõsen gyarapítani kell továbbá a középméretű gazdaságok számát és terüle­tét, valamint biztosítani kell az önellátó, félig önellátó, részfoglalkozású családi gazdaságok igény szerinti tartós fennmaradását. Ennek érdekében az alábbiak megtételére van szükség.

·      Létre kell hozni az általános birtokrendezésrõl szóló törvényt, egyidejűleg elõ kell teremteni a végrehajtásához szükséges költségvetési fedezetet.

·      A mezõgazdaságból élõk, különösen az élethivatásszerűen gazdálkodók számára nem halogatható az átgondolt és megegyezésen alapuló birtokpolitika megalkotása. A derogáció megszűnéséig ezt a programot úgy kell megalkotni, hogy biztosítsa a helyben lakó gazdák elsõbbségét a földvásárláskor és földbérlet esetében is. Sürgõsen ki kell mérni az osztatlan közös földterületeket.

·      Az állam tulajdonában lévõ földterületek felhasználásával meg kell kezdeni a gazdákkal egyeztetett birtokrendezést, és a munkába be kell vonni a helyi birtokhasznosítási bizottságokat is. A Nemzeti Földalap (NFA) decentralizálásával a földrendezést a helyi közösségek kezébe kell adni.

·      A Nemzeti Földalap cél- és intézményrendszerét felül kell vizsgálni, hogy az NFA ne a nagybirtokrendszert megszilárdító földforgalmat és földrendezést, hanem a kis- és középüzemek földszükségleteinek kielégítését, életképes üzemméretté szervezõdését, továbbá a közérdekű állami földkészlet-gazdálkodás céljait szolgálja.

·      Segíteni kell a szétaprózott birtoktestek egyesítését, az önkéntes földcserét. A magyar gazdák versenyképességének alapja a gazdaságosan művelhetõ birtoktestek kialakítása, a versenyképes méretű családi gazdaságok létrehozása és megerõsítése. Rendezni kell az öröklés menetét, hogy az öröklés kapcsán a birtokok ne aprózódjanak.

·      Lehetõvé kell tenni, hogy az európai gyakorlatnak megfelelõen autonóm (önfenntartó, önellátó, félig önellátó) részfoglalkozású családi gazdaságok is tartósan fennmaradhassanak, illetve elõ kell segíteni, hogy igény szerint ilyenek is alakulhassanak.

·      A családi gazdálkodás folytonosságát megszakító „Földért életjáradékot” program helyett a generációk közti kapcsolat erõsítését, a birtokok családon belüli zökkenõmentes átadását (elajándékozását vagy értékesítését) szolgáló „Korai nyugdíjazás” és „Fiatal gazdák induló támogatása” EU vidékfejlesztési eszközöket kell általánossá tenni.

3.      A gazdák önkéntes összefogása: beszerzési, tárolási, feldolgozási, értékesítési társulásaik támogatásával javítani kell a gazdák piacra jutását, versenyképességét, piaci alkupozícióját!

Új szövetkezetpolitikára van szükség, amely segíti a gazdák piacra jutását, javítja érdekérvényesítõ képességüket és versenyképességüket, hozzájárul a gazdasági pozícióik erõsödéséhez.  A magyar mezõgazdaság igényli a szövetkezetek és az új szövetkezeti kezdeményezések támogatását, nemzetgazdasági érdekünk, hogy az EU tapasztalatok felhasználásával hosszú távra szóló agrár- és vidékfejlesztési politikához illeszkedõ szövetkezetpolitikát valósítsunk meg. Jelenleg a gazdák nem rendelkeznek megfelelõ kereskedelmi szervezetekkel, korszerű tároló- és feldolgozókapacitásokkal. A gazdák léte függ attól, hogy képesek-e a saját integrációjukat megteremteni.

·      A gazdák önkéntes társulásaiból olyan új szövetkezeti hálózatot célszerű kiépíteni, amely ellátja a közös beszerzés, hitelezés, terméktárolás, -feldolgozás, -értékesítés, -fejlesztés, piackutatás feladatát. Az EU támogatja az egymással társuló gazdák és termelõi közösségeik intézményi fej­lesztését.

·      Az önkéntes alapon szervezõdõ beszerzõ, termelõ és értékesítõ szövetkezeteket (TÉSZ-eket, BÉSZ-eket) és termelõi csoportokat az eddiginél jóval erõteljesebben kell támogatni, hogy a terme­lõi érdeket szervezettebben védhessék, és hogy a kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkezõ gazdaságszerkezet a piaci versenyben is helyt tudjon állni.

·      A tárolás, feldolgozás és értékesítés kapacitásait, a feldolgozó és értékesítõ infrastruktúrát a gazdaközösségekkel együttműködve kell fejleszteni, saját kapacitásaik kiépítésére irányuló törekvésüket állami és Közösségi eszközökkel kell támogatni.

·      A dán gazdák által eredményesen működtetett szövetkezeti vállalati modellt (DLG) példaként véve alapul, a magyar gazdák bevonásával, termékpálya specifikus, állami közreműködéssel létesítendõ szövetkezeti vállalat (vágóhídi szövetkezetek, tejszövetkezetek, pinceszövetkezetek, stb.) alakítását tervezzük.

·      A TÉSZ-ek esetében indokolt a szabályozást a nyugat-európai minták alapján teljes körűen átalakítani. A szövetkezetek és TÉSZ-ek tõke ellátottságának és garancia rendszerének erõsítése érdekében egy gazda-tõke és garancia program kidolgozását vesszük programba.

4.      Az agrár-szerkezetpolitika, a termeléspolitika: a racionális földhasználat, a többfunkciós mezõgazdaság, a minõségi élelmiszer termelés, a tájgazdálkodás, a környezet- és élelmiszerbiztonság, a népegészségügyi helyzet javítása valamint a vidéki munkahelyteremtés céljait szolgálja!        
A magyar mezõgazdaságot súlyos, örökölt szerkezeti aránytalanságok és idejétmúlt iparszerű tömegtermelési alapirányok jellemzik, amelyek jelentõsen megnehezítik a mezõgazdaság többféle feladatának és a vele kapcsolatban megfogalmazódó elvárásoknak a teljesítését. Ezen földhasználati, agrárszerkezeti aránytalanságok és termeléspolitikai alapirányultság megváltoztatása nélkül az egyéb fejlesztési eszközök sem eredményezhetik a kitűzött jövõkép és célok elérését. Az intervencióra történõ termelést a jövõben fel kell, hogy váltsa a mezõgazdaság diverzifikációja. Fontossá válik a mezõgazdaság sokszínű feladatának és a vele kapcsolatban megfogalmazódó elvárásoknak a teljesítése, a mezõgazdasági tevékenységre épülõ szolgáltató tevékenységek fejlesztése.

·      Olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amely a szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas – mintegy 1-1,5 millió hektárra becsült – szántóterületeken kertészeti, gyepre alapozott állattartási, erdõgazdálkodási, illetve természetvédelmi célú gyep-, erdõ-, tó- illetve nádgazdálkodási valamint ártéri tájgazdálkodási irányba változtatja meg a földhasználatot. A földhasználati szerkezet mintegy 25-30 %-os mértékű változtatására, a zonális jellegű, adott térségekhez és adottságkategóriákhoz kötött agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekre az EU is biztosít lehetõséget és forrásokat.

·      Helyre kell állítani a növénytermesztés és az állattartás, mint alapvetõ ágazatok megbomlott egyensúlyát. A jelenlegi hektáronkénti 0,3 számosállat (150 kg élõsúlyú állat) állatsűrűséget 1-1,2 számosállat (500-600 kg élõsúlyú állat) sűrűségre kell emelni. Ez a létszámgyarapodás a minõségi állati termékelõállítás, az ezt biztosító szabadabb, természetszerűbb tartási formák (ökológiai állattartás, gyepre alapozott legeltetéses állattartás, extenzív típusú állattartás) valamint az õshonos állatfajták jelentõs létszámgyarapodásával kell hogy megvalósuljon. A minõségi állattartási szerkezetváltás jelzett rendszereinek ösztönzésére, az agrár-környezet­gazdálkodás EU által támogatott rendszereire kell növekvõ forrásokat biztosítanunk.

·      A szántóföldi és kertészeti területeken ösztönözni kell az ökológiai valamint az integrált gazdálkodási rendszerekhez való csatlakozást valamint a tájgazdálkodás különbözõ formáinak és eltérõ intenzitású rendszereinek elterjedését.

·      A szántóterületeken csökkenteni kell a monokultúrás termesztés és a szegényes, néhány növényfaj termesztésére alapuló gazdálkodás területeit, valamint a piaci oldalról megalapozatlan, egyoldalú gabonatúlsúlyt. A gabonatermesztést az arra legalkalmasabb minõségi termõtájakra és termõhelyekre célszerű orientálni, az ehhez kapcsolódó támogatásokat és fejlesztéseket e területekre célszerű koncentrálni. Ez valamint az állatlétszám növelése és a megtermelt gabona egy részének alternatív (energetikai, üzemanyag, alkohol és egyéb) célú felhasználása csökkentheti a jelenlegi súlyos értékesítési és tárolási gondokat. Keresni kell új illetve „elfelejtett” növény fajok termesztésbe vonási lehetõségét.

·      A GMO mentességet az egész Kárpát-medencében meg kell õrizni, ezért a génmódosított fajták termesztésbe vonásának tilalmát fenn kell tartani, azt törvényben kell megerõsíteni.

·      Támogatni kell a természetszerű erdõgazdálkodás rendszereit. E támogatásoknak ki kell terjedniük a telepítésre, az elsõ 5 évi művelésre és a termõre fordulásig tartó jövedelemtámogatásra is.

·      A vízhatás alatt álló területeken ösztönözni kell az ártéri tájgazdálkodás valamint a tó- és nádgazdálkodás extenzív rendszereinek terjedését.

·      Mindezek 80 %-os mértékű társfinanszírozását az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) 2. tengelyének fenntartható mezõ- és erdõgazdálkodási földhasználati rendszereit támogató intézkedései biztosíthatják. Ezeket rögzítenünk kell a 2007-2013-as idõszakra vonatkozó Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Tervünkben (NAVT-ban).

5.      A piacszabályozás és -védelem: a helyi élelmiszerfeldolgozás, értékesítés erõsítésére, külön nemzeti szabályrendszerének kialakítására, termelõi-fogyasztói közösségek létrehozására valamint a belsõ piac védelmére és a külsõ piac bõvítésére irányuljon!         
Cél a gazdaközösségek és a helyi társadalom kapcsolatainak helyreállítása, megerõsítése, valamint a piac védelme és fejlesztése. Ennek érdekében sürgõs teendõ:

·      a helyi feldolgozás és kereskedelem egyszerűbb, külön nemzeti szabályrendszerének kidolgozása, rendeletbe foglalása és azok erõteljes támogatása;

·      a helyben termelt alapanyagból minõségi terméket elõállító kis- és közepes méretű feldolgozóüzemek kiemelt támogatása, a gazdaközösségek ilyen üzemek létrehozására való ösztönzése;

·      a helyi feldolgozóüzemek termékeinek értékesítésére szakosodott kereskedelmi egységek élelmiszerlánccá fejlesztésének, e termékek védjeggyel való ellátásának valamint a rendszernek a falusi turizmushoz és a helyben történõ termékértékesítés hagyományaihoz illesztésének támogatása;

·      helyi termelõi-fogyasztói közösségek (pl. CSA) létrehozásának támogatása, melyben a termelõk és a helyi fogyasztók közös érdekeltsége és bizalmi viszonya jobban kialakítható;

·      az EU-ban immár több, mint 15 éve működõ szociális élelmiszerprogramhoz való csatlakozás;

·      a belsõ piac védelme érdekében a minõségellenõrzés rendszerének gyorsütemű fejlesztése, intézményeinek bõvítése, az ellenõrzések számának növelése és azoknak – a magyar gazdák indokoltnál nagyobb mértékű zaklatása helyett – a külföldrõl érkezõ áruk fokozott vizsgálatára irányítása;

·      a külsõ piac bõvítése érdekében a minõségi magyar áruk marketingjének erõsítése, hatékonyságának növelése, a hungarikumok elõállításának ösztönzése, az exportbonyolítási, finanszírozási és engedélyezési rendszer hatékonyságának növelése, a termék-promóciós munka erõsítése, a preferált árucsoport kedvezményes vagy ingyenes reklámozása a közszolgálati rádióban és televízióban;

·      az agrártermékek piacra jutását segítõ kereskedelmi logisztikai rendszerek fejlesztésének ösztönzése, a termelõk önszervezõdésére épülõ beszerzõ, értékesítõ szervezetek kereskedelembõvítéssel kapcsolatos funkcióinak megerõsítése.

6.      A közgazdasági szabályozás, támogatási és adórendszer valamint a hitelpolitika: a családi gazdaságokat illetve a – részben vagy egészben – mezõgazdaságból élõ háztartásokat, családokat, e családok és helyi közösségeik megerõsödését szolgáló gazdálkodási formákat támogassa!        
Az irányítás és szabályozás elsõrendű feladatának tekintjük az egészség megõrzésében fontos szerepet játszó növények környezetbarát termesztését, és ezekbõl készült élelmiszerek biztonságos elõállítását, a helyi gazdaság diverzitásának és a tájak sokszínűségének megõrzését, a vidéki lakosság és munkahelyek megtartását és az ezeket biztosító fenntartható, többfunkciós mezõgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás rendszereinek elterjesztését! Ennek megfelelõen a hitel-, támogatás- és elvonáspolitikánk a többfunkciós mezõgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodási rendszerek birtokmérettõl függõ degresszív (birtokméret-növekedéssel arányosan csökkenõ) támogatására, a tõkés nagybirtok-támogatás csökkentésére, a kis- és középbirtok támogatásának növelésére és hitelfeltételeinek javítására irányul. Célunk, hogy az adóterhek az élõmunkáról fokozatosan a környezet-, anyag- és energiafelhasználásra helyezõdjenek át!

·      A tömegtermelést ösztönzõ, mennyiséghez kötött direkt és piaci támogatásokat fokozatosan át kell csoportosítani vidékfejlesztésre, a kedvezõ környezeti és társadalmi összhatású gazdálkodási rendszerek elterjesztésére és a vidék társadalmának megerõsítésére. Az ehhez szükséges Közösségi (EU) források megszerzése és maximalizálása érdekében módosítani kell a koppenhágai tárgyalási stratégiát, és a következõ EU tervciklusban a hangsúlyt az agrár-környezet­gazdálkodási, környezet- és tájgazdálkodási rendszereket, természetbará



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 14
Heti: 22
Havi: 216
Össz.: 23 772

Látogatottság növelés
Oldal: A Szociális Boltról
Hamarosan Szociális Bolt nyílik Ráckeresztúron! - © 2008 - 2024 - szocbolt.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »